Ambrózy-Migazzi István Általános Iskola hivatalos honlapja

Ambrózy-Migazzi István
1869-1933

Egy bölcs és tudós embernek gazdag gondolatvilágáról írni nagy felelősség. Volt szerencsém olyan emberekkel beszélgetni, kik közvetlen munkatársai voltak, élményszerű elbeszéléseik felidézése nem okoz gondot. Mi volt természetének egyik alapvető vonása? A szépért és jóért való rajongó szeretet. A maga módján megformálta volna a világot, hogy abban csak a szépség és a jóság érvényesülhessen. Másik jellemvonása volt az erős akarat, amelynek segítségével megoldhatatlannak látszó nehéz feladatokkal is meg tudott küzdeni. Vállalkozó, céltudatos ember volt. Bármily nehéz feladatot tűzött ki maga elé, hallatlan szívóssággal, lelkesedéssel, a siker biztos tudatában, erejének teljes odaadásával fogott hozzá a munkához. A szépség iránt érzett szeretete kísérte őt a virágos mezőkre, természetes, hogy az erdők fái, cserjéi, bokrai, évelő geofytái éppúgy vonzották, mint a kertek fafajban gazdag növényvilága. A növényeknek és kertészetnek "fanatikus" barátja volt. Ez a fanatikus, rajongó szeretet ösztökélte arra, hogy télen is érezze a tavaszt az örökzöldek társaságában. Ki akarta nyújtani az őszt és siettetni a tavaszt - hogy a tél "barátságtalan" sivárságát amennyire csak lehet, megrövidítse. A malonyai kert-építő-alkotó munkájával a siker akkor lett teljessé, amikor a telet úgyszólván egészen száműzte a malonyai parkból. Tudjuk, Malonya kedvezőtlen éghajlati viszonyai nem változtak meg. A hőmérő télen most is -22 C, sőt néha -27 C hideget is mutat. Az erős hideg szél továbbra is éppúgy fútta a havat. Nem szaporodott meg a nyári csapadék, ami mindig kevés volt. A tél kiküszöbölése abban állott, amit Ambrózy pontos célkitűzése megfogalmazott, hogy télen is zöldellő fás növények óriási tömegével népesítette be a parkot úgy, hogy annak hatása mediterráni hatást és képet is nyújt. Igaz, hogy télen is zöld parkot egyszerűbben is létesíthetett volna úgy, hogy csak fenyőféléket telepített volna a parkba. Tudjuk, hogy Ambrózy esztétikai érzéke igen fejlett és kifinomult volt. Tiltakozott volna az ilyen megoldás ellen. Pontosan tudta, hogy fenyőfélék egymagukban nem nyújtanak elég változatosságot, mert komor színükkel nem oldják eléggé a tél ridegségét. Tudjuk, hogy sok fenyőváltozatot használt a telepítés során, de vigyázott arra, hogy azok csak a változatosságot adják az örökzöld lombos fák és cserjék sokaságában. A nagy bátorságát erősítették utazásai során szerzett tapasztalatai, főleg azok a példák, amelyeket a Riviérán, Angliában és a Genfi-tó partján látott. Megyőzték arról, hogy elgondolása Európa e táján is megvalósítható. A látott példák megmutatták neki, hogy a vegetációt változatosabbá - színekben és formákban - élénkebbé lehet tenni. Nem másolta a látott példát, hisz tudta, hogy a mi kontinentális klímánk és a Golf-áram hatása alatt álló európai területek éghajlata között igen nagy a különbség. Hogy Ambrózy milyen és mennyi örökzöld növénnyel próbálkozott, azt talán sosem fogjuk megtudni, de hogy milyenek váltak be, azt ma is látjuk Malonyán, Jeliben, Tanakajdon, de Misák Józsefnek szépen illusztrált könyvéből is megtudhatjuk. A növény csak eszköz volt a kezében - amellyel tájlépet tudott alkotni, szinte a kert részleteit. A látvány hatását a nagy tömegben-darabszámban telepített mintegy 150.000 darabból álló Laurocerosus-ligeteivel érte el. Nagyszerűen virágzik, termést érlel és emberi beavatkozás nélkül is jól szaporodik. Jómagam is megcsodáltam a művészetté finomult tudást, amellyel az 50 holdnyi területét harmonikusan be tudta illeszteni a távoli hegyektől határolt nyitravölgyi szép tájképbe. Ambrózy 1914-ben elhagyta Malonyát és oda soha többé nem tért vissza. A park gondozását Misák Józsefre bízza, ki a kert állapotáról rendszeresen beszámolt Ambrózy-Migazzi Istvánnak, de már Tanára (ma Tanakajd) - a régi otthonába költözött. Az örök tervező-alkotó Ambrózy nyugodni nem tudott, újabb munkához fogott. A Jeli-hálási birtokán folytatta gondolatainak megvalósítását. Itt már méretében és hangulatában is hatalmas parkot akart létesíteni, mely még Malonyán is túltesz. A pontos talajismeret, az uralkodó vegetáció ismerete, a klimatikus és aklimatikus viszonyok ismeretében bízva reméte, hogy tervei itt is megvalósulnak. Jeli többszáz holdnyi területén egyrészt jobban ki akarta emelni a természettől kapott növényi formációkat, másrészről terveiben szerepelt, hogy otthont adjon számos nvezetes magyar növénynek és azoknak is, amelyeket már kipusztulás fenyeget. E gondolatból következik, hogy Jeli már akkor a természetvédelem céljait is szolgálta volna. Vörös Lajos bácsitól tudjuk, hogy nagyszabású növényhonosítást indított el jeliben. Nehéz gazdasági viszonyok közt szorgalmazta, hogy Jelire vonatkozó terveit minél gyorsabban megvalósíthassa, támaszkodva környezetének támogatására. Nagy energiával dolgozott. Voltak napok, amikor 16.000 növényt is ültettek, ő maga is kivette részét a kertészkedés fizikai munkájából. Még súlyos betegsége ellenére is rendszeresen kiment Jelibe hogy folytassa az elkezdett munkát. Tervei között szerepelt a Gellért-hegy parkírozásának kérdése. Meg voltak erre vonatkozó tervei és tanácsait helyszínen akarta előadni. Betegsége ebben megakadályozta. Másik nagyszabású elgondolása volt, hogy a Zebegény és Vác közt emelkedő hegyek déli lejtőit úgy kellene kertészetileg kialakítani, hogy ez a dunamenti szakasz világhírű látványosság legyen. Ide tervezte azokat a nagy csemetekerteket is, amelyekben dél-európai és máshonnan származó örökzöld növényeket tömegesen nevelt volna, hogy itt a közép-európai éghajlathoz szoktatva azokat, kereskedelem útján tovább juttassa a külföldi kertészek számára. Foglalkozott virágkötészettel, festészettel, madármegfigyeléssel, iskolakertek alapításával. A természet nagy emlékező készséggel áldotta meg. Nyolc nyelven beszélt, elmélyedő tanulmányai alapján széleskörű, alapos tudásról tett tanúságot.
Ambrózy-Migazzi István a virágok és az örökzöldek városának - Nizzának szülötte, Vas megye fia, a malonyai "Hortus sempervirens" megalkotója Jeli földjében, a "Hortus botanicus" területén alussza örök álmát. Most amikor emlékezünk, emléke írásaiban, kertészeti alkotásaiban és a természetbarátok szívében él tovább.

Dr. Sipos Endre

Dr. Sipos Endre (1932-2010) fiatal mérnökként Vasváron ismerkedett meg Ambrózy hagyatékával, Jelivel. Tanakajdra kerülve a Vas megyei Növény és Talajvédelmi Szolgálat igazgatójaként - a tanai kertben - kötelességének érezte a nagy botanikus munkásságának folytatását. Sok olyan növényi társulást telepített - Ambrózy-Migazzi István szellemiségét felidézve - amelyet ma is megcsodálhatunk. Nyugdíjasként "Örök virulás" címmel könyvet írt iskolánk névadójának életéről. Ezért választottuk az ő írását - emlékezve a névadóra és az őt méltatóra. Mindketten a fenyők árnyékában pihenve várják az "örök virulást".